Sokáig tartott, de itt van, most megint olyan szituációba és pszichében vagyok, hogy tudok és szeretnék bejegyzést írni. 2019 végénél hagytam abba. Megkezdődött 2020, rengeteg tervünk volt és izgatottan vártuk hogy belevágjunk új kalandokba, de aztán mint most már mindenki tudja minden megváltozott. Február elején még voltam észak Minnesotában egy hideg teszten aztán március 15.-én megérkezett európába és világszerte a covid19, és a vele járó lezárások és korlátozások. 2020 áprilisra le volt foglalva Szivel közös Kaliforniai utazásunk amit nagyon vártunk. Persze ez mint tudjuk nem jött össze.
Nagyon sok minden történt azóta, de megpróbálom leírni a fontosabb történéseket, élményeket, érzéseket. Ezzel együtt mint mindenkinek, nekünk is megváltoztak a hétköznapjai és a szabadidős tevékenységei. Sok pozitív és negatív dolgot is hozott ez az új szitu. Rengeteget voltam otthon a családdal és gyerekek, több szabadidőm lett és kevesebb munkám, egyre kevesebb... Ami egy ideig jó és pihentető, de egy bizonyos idő után elkezd aggasztóvá válni és elkezdtem félni tőle. Ehhez még visszatérek.. Jöjjön néhány szép emlék otthonról:
Never stop the training..
2020 március 22.-én az Elődke 30. szülinapján megmásztam életem legnehezebb boulderét. Cave Traverse Extension direct nevü 8A+/B-t Peggauba. 8a.nu kommentem:
Sajnos maga a megmászás nem lett felvéve, csak égy mejdnem megmászás, ahol az utolsó mozdulatból esek:
A tavasz ezután jó kondíciókat hozott sikerült kigyógyulni pár kisebb betegségből, a sok szabadidőnek és a jó formának köszönhetően sok sikeres megmászása hoztam össze Gráz környékén. Beszéljenek a videók:
Voltunk egy éjszakát Petőházán is a Kajékkal:
A nyáron Előd és Krisztián barátja is meglátogatott minket egy motors túra keretei között:
A nyáron Ke és Kákó vagyis Foltin Zsófi és Nagy Gábor társaságában Zillertálban is kirándultunk egy jót. Meg én persze másztam is :) Csak nagyon meleg volt, ami ugye a nehéz boulderezéshez nem túl kedvező...
Elmentünk Andorcal és Árpipapával egy közös Baranya megyei kempingezésre ami nagyon jól sikerült. A kis családdal pedig Hallstatt környékén kempingeztünk egy éjszakát, ami szintén nagyon jó volt.
Ezek voltak a jó dolgok. Aztán 2020 őszén "rövidmunkarendbe" raktak, ami annyit jelentett, hogy még kevesebbet kell dolgoznom, de kevesebbet is keresek. Ez anyagilag persze finoman szólva se jött jól.
A félelem és aggodalom, hogy elvesztjük az eddig elért életszínvonalunkat odáig vitt, hogy jelentkeztem egy taxis állásra, amihez el kellett először végezni egy tanfolyamot. Esténként heti 4 szer volt a tanfolyam meló után. Kevesebb munkám volt, de így is nagyon fárasztó volt. Rengeteg utcanevet és útvonalat szabályokat kellett megtanulni, aztán jött a vizsga. Elsöre alig megy át valaki mind az 5 részén... Nekem se sikerült. A tanfolyam és a vizsga alatt persze rájöttem, hogy ez az egész nem hiányzik nekem és hosszútávon anyagilag se sokat segítene, de úgy voltam vele, hogy ha már elkezdtem, akkor be is fejezem. Kicsit kihívásként tekintettem rá, mert akármennyire is furcsa a vizsga tényleg nem volt könnyű, föleg normál meló és a mászás, család mellett. 2021 év elején meglett a vizsga, de elhatároztam, hogy nem fogok dolgozni részmunkaidőben taxisként, mert tudom, hogy hosszú távon hátráltatna. Ekkor elhatároztam és megbeszéltem Szivel, hogy igen ez most nem könnyű, de nem tart örökké, túl leszünk rajta és minden jó lesz! Persze Sziszkó és a gyerekek társasága mindig felvidított és támogatott.
Gamlitz Motorik Park
Teichalm
Semriach felé...
Thal szánkózás
2020 karácsonykor is terveztük, hogy a kis családi találkák után elmegyünk valahova Szivel kettesbe (Spanyolország lett volna a cél). A lezárások azonban ezt is megakadályozták, maradtunk Bátaszéken. 2 napra sikerült elszöknünk és a szép Balatoni felvidékre, ahol legnagyobb meglepetésünkre teljesen véletlenül találkoztunk apával és Erzsivel :)
Szentbékkállai kőtenger
Ennek az időszaknak köszönhetően azonban sokat tudtam a jó öreg Babás szerköveken mászni, és sikerült néhány régi projektet is kipipálni! A kishugi Zsigmond Zsó sokszor elkísért és nagyon szupportáló és szórakoztató társam volt. Köszi Zsó ezúton is! Erről is készült egy videó:
2021 tavaszán már úgy voltunk vele Szivel, hogy most már senki se állíthat meg minket és csakazért is megszökünk valahova kettesben. Ez persze rengeteg szervezést igényelt, félig legális zöldhatáron való át túrázásokat gyerekekkel a "hátunkon". Ezúton is köszönet mindenkinek aki segített ebben!
2021 márciusában eljutottunk életünkben először, de valószínűleg nem utóljára Tenerifére! Természetesen erről is készült videó, 2 is :)
Meg jó sok kép is:
Az utazás minden percét élveztük még a vele járó tortúrával is. Pár nap alatt teljesen ki tudtunk kapcsolódni és D vitaminnal feltöltve utaztunk haza.
Szép lassan otthon is megjött a tavasz és egyre több programot tudtunk csinálni a kisgyerköcökkel:
Kiállítás a Grázi Kunsthausban
Vadiúj Semriachi boulderhely!
A bejegyzés zárásaként a Szivel közös Felbertal-i bicikli/mászó túránk emlékével fejezem be. Az öreg Alhamrát "átalakítottunk" lakó autóvá és belevágtunk. Nagyon nagy szabadságérzetet tud adni egy ilyen kis túra. Nem kell becsekkolni, kicsekkolni és az ember élvezheti a természet közelségét egész nap. Persze nem ez a legkényelmesebb módja az utazásnak, de nyáron szerintem a legjobb!
Sziszkó a Dachsteinnel
Mittersill
Az étterem..:)
Zell am See
Ezúttal meglett egy régi projó is:
Legyetek jók és gyűjtsétek az élményeket! :)
